Néhány nappal ezelőtt Norbi egy blogbejegyzést osztott meg a facebook oldalán, amely gyengélkedő stílusban arról értekezett, vajon miért kerül az ország fittnessházaspárja állandó támadások kereszttüzébe, amikor pedig akár szentté is avathatnánk őket. A poszt logikai vezérfonala cérnavékonyságú volt, de nem csupán a stilisztikai hiányosságai miatt nem tudtam értékelni, hanem mert a blogbéli szubjektivitását általános érvényű igazságként tukmálta. Számomra szellemileg alultápláltnak minősül az a szerző, aki a magyar emberről kollektív módon degradálóan nyilatkozik, pláne ennyire kicsinyes kontextusban. Szerinte Norbi és Réka kétes megítélése az "irigy magyar" -nak róható fel.

Lehet, hogy tájékozatlan vagyok, de személyes látókörömbe eddig még nem került egy sportoló sem, akit a közvélemény hozzájuk hasonló vegyes érzésekkel fogadott volna. Alapvetően nem hiszem, hogy a puszta életművük okán váltak ily mértékben megosztó személyiségekké, ennek magyarázata sokkal inkább a habitusukban, a külvilághoz való viszonyulásukban keresendő. Maga az updateminuszegy blog minden egyes posztjával az általuk tudatosan vagy ösztönösen gyakorolt polgárpukkasztás görbe tükre, de a mai nap történései közül kiemelnék egy konkrét példát, amely Norbi számára remekül megvilágíthatja, miért találják oly sokan ellenszenvesnek a lényét. Persze csak akkor szolgálna tanulságul a történet, ha kivételesen egyszer hajlandó lenne tükörbe nézni, és nem a tőle megszokott módon mindenért a chipszabáló, kövérlelkű, dübörgő hájtudatú "mindenkimást" hibáztatni...