Rubint Rékára a jelek szerint olyanféle misztikus bolygóállás hat, amelynek következtében képessé vált egyidejűleg több tévést arra inspirálni, hogy a közösen eltöltött nap után vele együtt hajtsák álomra a fejüket. Pimasz urat beelőzte Friderikusz Sándor, aki lakásstúdiójában látta vendégül a táskáival és a bőröndjével kissé megilletődve érkező celebedzőt.
Semmiképpen sem szerettem volna kihagyni a műsort, mivel tesztelni akartam, mennyire vagyok képes Rubint Rékát előítélet-mentesen szemlélni, illetve tud-e számomra újat mutatni.
Pimasz Úr vélhetőleg a mai napig nincs azzal tisztában, hogy a tőle származó Fittgyülekezet milyen frappáns elnevezése a fittlady udvartartásának. A fittgyülisek rajongásig imádják Rékát, az általa kiépített személyi kultusz azonban életre hívta a fanatikus csodálóinak ellenpólusát is. Talán a Schobert házaspár tagjain kívül alig említhető olyan magyar celeb, akinek hozzájuk hasonlóan népes és aktív ellendrukkeri tábora lenne. Közszereplői ténykedésüket a kommentelők az arckönyves közösségi oldalon található csoportokban véleményezik többnyire humoros hangvételben. Nem lehetek álszent, magam is egyik csoportosulás szimpatizánsa vagyok, s mint ilyen meglehetős alapossággal ismerem Schobert anyácska nyilvánosság elé tárt életútját.
Meggyőződésem szerint Rubint Réka által a médiákban eddig közkinccsé tett élménypaneljeit nem is kell annyira behatóan ismerni ahhoz, hogy elég hamar feltűnővé váljanak az elbeszéléseiben oly gyakran tetten érhető ellentmondások. A Friderikusz számára is tartogatott történetek közül nem egy bizony elhangzott már más interpretálásban, csak éppen az a baj, hogy pont Rubint Réka másította meg a mindenkori igényekhez és érdekekhez igazodva az életrajzi ihletésű elbeszéléseit. Az ország wannabe MILF-jét magáról görcsösen pozitív képet közvetíteni igyekvő személynek tartom, aki napjainkra már csak nagy ritkán tudja magát megkülönböztetni az általa felvett álarcoktól, ennek ellenére bíztam abban, hogy talán a mostani, minden eddiginél nagyobb publicitást élvező bemutatkozási lehetősége alkalmával legalább kis időre képes lesz kiesni a rutinos pózer szerepéből.
Igen, ez némileg meg is történt, de közel sem önszántából! Rubint Réka a műsor folyamán nem egyszer kényszerült arra, hogy a jól begyakorolt kliséktől lefegyverzetten Friderikuszra vesse segélykérő pillantásait, de mind hiába!
A legendás tévés a műsor kezdetétől fogva objektív nyitottsággal és nem palástolt jóindulattal irányította a beszélgetést. Számtalan lehetőséget adott arra, hogy vendége új oldaláról mutatkozhasson be, elegánsan lerázhassa magáról az előítéletek béklyóit, de Schobert Réka nem tudott élni a helyzettel. Látszólag képtelen volt lépést tartani beszélgetőpartnere erővel takaréklángon tartott intelligenciájával. A műsorvezető presztizsét őrizni kívánva szelíd ellenkezését fejezte ki Rubint Réka megidézett „kicsi énjével” szemben, és ezzel együtt egészséges keretek közé szorította az „ezozizi” közlendőket is. A műsorvezető szkeptikusságát nem holmi modoros sznobizmus motiválta, hanem egy egészséges önértékelésű és életfelfogású ember józanságával véleményezte vendége cukormázasan szétomló életbölcsességeit.
Rubint Réka a lelke mélyén pontosan érezte, ez nem az a terep, ahol vakok között félszeműként játszhatja a királynőt. A stúdióban semmivé váltak az eddig magabiztosságot adó, jól begyakorolt élethelyzetek, az éles szemű tévénéző számára azonnal szembeötlővé vált, hogy felizmosított árnyékához képest ő maga csak aprócska, ijedt és rémült. Ebben az eszmecserében nem moderálhatta a számára kényes kérdéseket és reakciókat, mint ahogy a facebookon szokása megteremteni a szívecskékkel aládúcolt, negédes eszmei egysíkúságot. Friderikusz Sándor nem lövellt csillámport, felhívta beszélgetőtársa figyelmét idézett jelmondatainak közhelyességére.
Réka egyáltalán nem panaszkodhat, mert Friderikusz nemes egyszerűséggel szemet hunyt nem egy paradoxonszerű állítása fölött. Schobertné nem cáfolta, hogy a házasságkötésükkor már vagyonos férje házassági szerződést írattatott alá vele, a másik szavával viszont már azt bizonygatta, milyen szerény körülmények között kezdték közös életüket, egyik fellépésük honoráriumából függönyt vettek, a másikból szőnyeget. Friderikusz nem fordította beszélgetőpartnere ellen a sefüle-sefarka, minden különösebb tartalom nélküli szófordulatait sem, azonnal témát váltva igyekezett a beszélgetést meghívottjának kedvezve más mederbe terelgetni.
Réka: Tizenkilencre húztunk lapot….
Sándor: Milyen értelemben?
Réka: ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ
A műsor vitathatatlan csúcspontja akkor következett be, amikor a vendéglátó meg szerette volna csillantani a Rubint Rékában rejlő szellemi potenciált. Rákérdezett arra, hogy járnak-e színházba, moziba. Nem akartam hinni a füleimnek, amikor a nagyotmondási hajlandóságáról ismert celeb kapásból igennel válaszolt. Követői hellyel-közzel tisztában vannak azzal, hogy a szívesen utazó híresség még külföldön is a legfőbb látványosságnak az edzőtermek futópadjait tartja. Mivel posztolási kényszere már-már beteges, ha egyszer is járt volna színházban azt mindenképpen megosztotta volna a közösségi hálón, tehát ismert lenne a tény. Ekkor következett be azonban az a fordulat, amelyre „mindig azt mesélem, ami ígéretesnek tűnik” Réka nem számított. Friderikusz nemes egyszerűséggel rákérdezett, melyik darabot látták utoljára. Schobert anyácska előtt lefutott az életének filmje, de ettől számára fikarcnyi enyhülést sem hoztak az elkövetkező pillanatok. Persze megtehette volna, hogy mond valamit, de ha arra még érkezett volna újabb keresztkérdés? Hát, mit mondjak… Ebben a helyzetben nem húzott tizenkilencre lapot, kénytelen volt beismerni, nemhogy színházba nem, de még moziba is ritkán járnak. Bár az általános műveltséget kiteljesítheti egy színházba járó ember annak élménygazdagságától cizelláltabb lelkülete, de nem feltétele az alapszintű tudásbéli jártasságnak. A következő pillanatban azonban ország-világ számára kiderült az is, amit mi ellenlábasok jó ideje szajkózunk, nevezetesen hogy Rubint Réka nem tűnik túl olvasottnak. Ezt számunkra sem a kicsi énünk súgta meg, hanem az a megközelítőleg 50 darabos szókincs tette valószínűvé, amelyből az edzőnő az ordas közhelycsomagjait állítja össze. És lám! Most személyesen ő maga ismerte be, hogy a könyvek első oldalán általában elalszik, újságokat nem olvas, a világ eseményeiről a férje elmondásából tájékozódik.
Igen, mint a mellékelt ábra mutatja, ilyen van, de a probléma nem is itt kezdődik! Rubint Rékával az a gond, hogy ilyen szerény képességek birtokában szellemi vezetőnek aposztrofálja magát, és az elmúlt évek tanúbizonysága alapján alaposan bele is lovalta magát ebbe a szerepbe. Mindazokat irigynek titulálta, akik eddig is csak azt mondták, amit Friderikusz a műsorában summázott, közhelyszerű hívószavakkal csak gyengébb személyiségű embereket lehet megszólítani. Mi lett volna, ha a műsorvezető ártalmatlanul rákérdezett volna arra, hogy beszélgetőtársa lediplomázott-e egyáltalán, és tömegrendezvények keretében szervezett órák tartásához rendelkezik-e a megfelelő képzettséggel? Arra is azt felelte volna talán, mint a színházas keresztkérdésre? Ezt a választ nem gondoltam át megfelelően.
Igen, nem titkolom, hogy a műsor láttán némileg kárörvendő érzések is úrrá lettek rajtam. Minden fenti soromat átitathattam volna vitriollal, a humor köntösébe is csomagolhattam volna, de tudatosan mellőztem a könnyedebb hangvétel alkalmazását. Azt akartam, hogy kellően hangsúlyos lehessen a mondandóm lényege: lám-lám, mi ezt már régóta láttuk, és a magunk módján láthatóvá is tettük! De kellett hozzá egy Friderikusz, aki laza eleganciával engedte azt, hogy Rubint Réka mindenki számára plasztikussá tegye azt, miszerint adva van egy nő, aki még éppen csak gyermeteg szintű konfliktusokat vajúdik a lelkében. Eddig bármennyit is ringatta önmagát, egyelőre még csak egy ál-magabiztos ego-kreatúrát volt képes a benne rettegő gyermek-énjéből transzmutálni. Miközben lázasan azt keresi, és főként csak arra fókuszál, kik számára tűnhet e teljesítménye okán óriásinak, valahol a környezetében éppen tőle várja a kellő érettségű figyelmet három valóban kicsi én…
Rubint Réka talán önkéntelenül is igazat válaszolt a színházas kérdésre? Lehet… Hisz ő nonstop színházi előadást élvezhet, méghozzá azt, amit saját maga számára álmodott meg. Ő a teátrum ünnepelt csillaga, aki, ha legördül a függöny, lázasan kutatja a vészkijáratot.
( Képek forrása: Rubint Réka facebook oldala, világháló, TV2 összezárva Friderikusszal printszkrín Melinda F. )
