Jó ideje úgy tűnt, hogy Rubint Réka kifejezőkészségének evolúciója megrekedt az 50 szavas szókincs begyakorolt tőmondatainak és szavainak ismétlési szintjén. Mostanában azonban mintha a megszokott panelektől való eltérés szándékának jeleit tapasztalhatnák a fittlady megosztásait olvasgatva. Ez a fejlődési folyamat viszont nem látszik zökkenőmentesnek, mivel Freud bácsival minden adandó alkalommal afférba keveredik. Tegnapelőtt még poharakat evett, tegnap estére már a mumus szó értelmezésével gyűlt meg a baja. Ennek ellenére arra biztatnám, mégse adja fel! Ha egyszer megismeri a választékos kifejezés bizsergető varázsát, azt az érzést senki nem veheti el tőle.
Nézzük a tegnap esti gyöngyszemet!
A helyzet értékelésekor induljunk ki a mumus meghatározásának rövid áttekintéséből!
A mumus vagy bubus a magyar néphiedelemben gyerekeket ijesztgető láthatatlan lény. Legtöbbször a sötétséggel hozzák összefüggésbe, de magáról az alakjáról nincs leírás még más népek hiedelemvilágában sem. Bizonyos feltevések szerint azért nincs róla sehol alaki leírás, mert mindenki számára saját félelmeinek megtestesítője. Rosszindulatú szellemlény.
Anya! Én leszek a mumus!
Nem tehetek róla, de a Rubint Réka által megosztott, mókásnak gondolt családi intermezzo számomra több kérdést is felvet. Eleve nehezen tudom elképzelni a csillagok ama szerencsés együttállását, amikor a kabalapizsamájában éppen valami tartalmas elfoglaltságot kereső Zalánka spontán módon rábukkan anyja skalpjának az arcszerkezetét is indokolatlanul ábrázoló papírmására, majd azt magára igazítván erről filozófiai okfejtésbe kezd, amelyet Réka egészen véletlenül meg is örökít. Hát, persze! Egyáltalán hogy került be a szobatisztaságát éppen elérni látszó, fürtös kisisten szókincsébe a mumus szó? És ha már igen, milyen empirikus alapú megállapítások késztették arra, hogy a mumus meglehetősen elvont jelenségét a mindenkinél csodálatosabb édesanyjával azonosítsa? Na, jó! Egyértelmű, hogy ez a szkeptikus felhangú találgatás zsákutca, ezért próbáljuk reálisabban megközelíteni az események vélhető alakulását!
Rubint Réka lázasan töri a fejét azon, mit is posztolhatna éppen. Melldomborítós, kőkemény munka, illetve szerelmes tenisznézős idill már kipipálva. (Kamu)vacsora főzéshez már késő, és amúgy sem jut eszébe a lecsón és az almán kívül olyan étel, amelyhez a retek lenne a fő hozzávaló, társítandó alapanyag. Zizmi az aduász, YESSS! Majd lázas kutatásba kezd a csipetnyi kulipintyóban saját gigaméretű papírfeje után. A bódultan mosolygó apácskát is bevonja az expedícióba. Lófej szerencsére előkerül, tehát minden feltétel adott a magasröptű poszt komponálásához…
Drága Rékám!
Nézd csak, Freud bácsival karöltve miképp jellemzed magad!
Gyerekeket ijesztgető, sötét, láthatatlan, rosszindulatú szellemlény.
Valóban passzolónak érzed ezt a leírást? Ha engem kérdezel, a szellemlény szóból biztonság esetére kivonhatnák az előtagot, mert az esetedben komoly félreértésekre adhat okot…
Fel sem merül benned, hogy az általad közvetített csekély értelmű és humorú olvasaton kívül adódhat egyéb üzenete a képnek? Mondjuk ez:
Anya! A lófej mögül kilógó tincseket ideje lenne levágatni!
Drága Rékám! Nem gondolod, hogy a követőidnek szóló kamuposztok helyett jobban megérné a gyermekeid számára tartogatni az esti meséket?
Update fotó a cikk utáni keltezéssel:
Talán megértem Zizmike ismerkedését a mumus fogalommal, a mellékelt ábra szerint meggyőző impulzusok hatására ízlelgeti
(Forrás: kép demotiválo.com, Rubint Réka facebook oldala)
