Monte-Carlo salakos teniszpályái és az ott szerváló idolok az idei évben együtt köszönthették a születésnapját ünneplő Norbit. Réka ötlete volt a kiruccanás, amelynek élményeit gyakori bejelentkezések alkalmával osztották meg a rajongói oldalukon.
Réka és Norbi utazásaik során mindig szívbemarkoló drámaisággal szembesülnek a kövér emberekkel, az önmagukat elhanyagoló inzulinhullámvasutasokkal. A finomított liszt és cukor rabjai hol hájtudatból kitörni képtelen áldozatok, hol agresszív ragadozók, akik a Rékához hasonló törékeny szépségek elől eltorlaszolják a svédasztalt, amelynek következtében ő és sorstársai a pár falat betevő megszerzéséért testharcot kénytelenek vívni.
Monte Carloban - mit ad Isten - egy újabb zsírbörtönlakó késztette Rékát arra, hogy érzelmekkel átitatott szívében az őszinte empátia újabb húrokat pendítsen meg:
„"Szuper volt a mai nap, nagyon kemény" küzdelmeket" láthattunk a centerpályán...Volt egy nagyon különös élményem, megosztom Veletek! Az előttem lévő sorban ült egy kedves arcú, nagyon túlsúlyos hölgy a fiával vagy a férjével, ezt nem tudtam eldönteni. Először nyers sárgarépával teli dobozkát vett elő hátizsákjából, majd kb. 1/2 óra múlva követte az otthon csomagolt méretes tortilla... 20 perc elteltével pedig követte a következő tortilla is cukros üdítő kíséretében.
Mivel előttem ült, nem tudta elkerülni figyelmemet, hogy mekkora "csapdában" van!!! A finomított szénhidrátok - cukor és liszt- csapdájában! Rajongással nézte és fotózta Nadalt, a sárgarépa és a tortillában lévő rengeteg zöldség, sajt is azt jelezte, hogy szeretne változtatni, de nem tudja hogyan?! Annyira megsajnáltam... Láttam, hogy rajta ül a finomított szénhidrátok okozta "inzulin hullámvasúton", ami hol iszonyú magas, hol nagyon alacsony vércukrot idézett elő nála...Nem mertem megszólítani, mert valószínű, hogy sértésnek vette volna…”
Hogy fest a helyzet a másik fél szemszögéből?
„ Szuper volt a mai nap, nagyon élvezetes, könnyed játékot láthattunk a centerpályán. Volt egy szórakoztató élményem. A mögöttem lévő sorban ült egy pár, akikre már az előző nap is figyelmes lettem. Vannak olyan személyek, akik unos-untalan nyüzsögnek, feltűnősködnek. Vagy egymást fényképezték felváltva, vagy Nadal közelébe akartak furakodni. Vannak, akik nem képesek tiszteletben tartani, hogy a sportoló is ember. Mégis mit gondoltak? Majd egyenként mindenkivel leáll fotót készíteni?
Engem nem tud megtéveszteni a barna nő. Ismerem a fajtáját. Azt hiszi, hogy XS után nem létezik élet. Játssza a dögös bombanőt, de a szemem sarkából láttam, hogy majd kinézi a számból a tortillát. A koravén külseje azt sugallta számomra, hogy évek óta nem ehetett egy jót. Az ilyenek elhitetik a környezetükkel, hogy bőségesen táplálkoznak, közben porzik a szájuk a fehérjeportól. Dülledő szemeivel olyan sóvárgóan fixírozta a zöldségeket és a sajtot, hogy méretes fogsorát elfelejtette visszahelyezni a szájába. Igazából a végén már megsajnáltam. Nekem már az első tortilla sem ízlett, mert külföldi rokonok által küldött valamilyen ehetetlen Update lisztből készült, de a következőt azért vettem elő fél óra múlva, mert ennek a szegény nőnek szerettem volna adni. Láttam a dudorodó hasán, a cingár végtagjain, a ráncos, aszott bőrén, hogy éhezik, de az utolsó pillanatban megtorpantam… Nem mertem megszólítani, mert valószínű, hogy sértésnek vette volna. „
Forrás: Rubint Réka facebook oldala
