A következő történet maximálisan megállná a helyét No comment címmel ellátva.
De ne legyünk ennyire kegyesek ezekhez a szülőparódiákhoz! Bízom benne, hogy a világot átölelni igyekvő törpe eme sorai nagy sajtóvisszhangot keltenek majd, esetleg még néhány eddigi hívüket is a gyógyulás útjára segítik...
Norbitól már megszokhattuk a kissé elhamarkodott hangvételű kinyilatkoztatásokat, de meggyőződésem szerint ezen posztja az utóbbi idők leghangosabb ellenérzését váltja majd ki velük szemben, már ha győz az emberi értelem.
Drága Schobert Úr!
Látszólag még nem igazán pihente ki a tegnapi este Önre vélhetőleg zsibbasztóan ható babaváró találgatását! Ha az iménti sorait egy focipályán zajló mérkőzésnek tekintenénk, kapásból bekerülne a Guinness rekordok könyvébe legrövidebb idő alatt belőtt, páratlan mennyiségű öngól címszó alatt.
Kezdjük az elején! Azt írja: VÉGRE csak egymással lehetünk. Ennél egyértelműbben nem is deklarálhatná a gyerekeinek a családban betöltött szerepéről való véleményét, BRAVÓ! Bízom benne, hogy a kicsinyei az éppen soros jászberényi mókázásuk alkalmával nem olvasgatnak a facebookon, mert akkor talán elszomorodnának e lelketlen gondolatoktól. VÉGRE? Hát nem elégszer nélkülözik Önöket?
Igen, abban igaza van, sok nő belefásulhatna abba, hogy mos, főz, takarít... de aztán mégis meglátja, amint a két keze munkájának gyümölcsétől felragyogó szempárok örömtelien élvezik a rendet, korgó gyomorral szippantanak bele az asztalon gőzölgő ételbe, és alig várják, hogy kihűljön a még a tepsiben illatozó sütemény. Ha mindezen időigényes feladatok nyűgként is tekinthetőek, a gyermek SOHA nem lehet az! Lehet, hogy a neveletlen, elhanyagolt vadhajtások azt visítják, hogy ANYÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ, de akiket érkezésüktől fogva elköteleződéstől és az irántuk való felelősségvállalásuktól szilárd szülők nevelnek, azok nem vonyítanak, legfeljebb pajkosan a mamájukhoz dörgölőzve suttogják: ANYUKÁM! És ha mégis vonyítanának? GYERMEKEK csak, ekkor mérettetik meg a szülői szeretet és a tolerancia igazából! Könnyű az Alpokból minta MILF-nek lenni! Ha pedig a feleség valamiért mégis belefásulna mind a háztartásvezetés mind az anyaság terheibe, akkor jönne a képbe az igazi társ!
A társ pedig nem egyenértékű azzal a szuvas fogú IGAZ FÉRFI facebook-mémmel, akit a vattai öreglányok sanyargatására találtak ki, hanem az, aki segít a család körüli feladatok érdemi viselésében és a teendők megosztásában. Pontosan tudja, hogy a csöppségek állandó felügyeletét igénylő évek hamar elreppennek, akkor majd újra több időt lehet csenni a kettesben töltött pillanatokra. Hova fajulna a világ, ha minden kisgyermekes pár férfitagja PIÁVAL TOMPÍTANA, ahogy Ön fogalmaz? Ezzel a botor közléssel leginkább Önmagáról állított ki bizonyítványt! Arra gondolni sem merek, hogy a megfogalmazása az Ön kedves főzésbe, mosásba, takarításba szerfelett belefásult feleségét takarta volna, és ő lenne az, aki a visító ivadékok üvöltésének némítására használ hangtompító snapszot. Önök érdekében továbbá abban is nagyon reménykedem, hogy sem a bébiszitterük, sem a házvezetőnőjük, sem férfi munkák elvégzésére tartott kisegítőjük nem vált alkoholfüggővé az Önök szuper intelligens, maximalista, sokoldalú kislányától, a vagány, helyes kisfiúktól, és a fél világ által imádott fürtös angyalkától sem.
ELVESZIK, AMIÉRT ÖSSZEJÖTTEK? HOGY KETTEN JÓ! Nem, nem! Erre is van megoldás... Úgy hívják, hogy fogamzásgátlás, mert aki így gondolkodik, annak valóban kár utódokat nemzenie. Mi lett volna Önnel, ha az édesanyja a lelépő Bauer Sanyi helyett nap mint nap pótpapákat hajkurászott volna, illetve csak a szökésen törte volna a fejét? Mi lett volna Önnel, ha a nevelőapja, a FATER inkább piálással tompított volna, ahelyett hogy mások kölkéért, azaz ÖNÉRT vállaljon felelősséget? Férfi és nő egyesülésének szakrális célja az élet továbbörökítése gyermeknemzés által. Nem létezhet az életben ennél magasztosabb vállalás, vagy célja az emberi létnek. A Teremtő Jóisten ezzel a küldetéssel kifundálta az emberi jellem legcsalafintább nemesedési módját, mert a párok, nem alpesi tivornyától üdvözülnek, hanem az egót egy másik létezőért háttérbe szorítani képes, önzetlen szeretetet megtapasztalása okán.
Nem, nem! A gyermekek érzelmi biztonsága nem az önelégülten csavargó szülőkből eredeztethető, mert csak azt tapasztalják, hogy unos-untalan menekülnek tőlük. Látják, érzik, megszenvedik, de nem értik... Ilyenkor a gyermekek ösztönösen elkezdenek kételkedni önnön szerethetőségükben, csak a bátor apákkal ellentétben nincs módjuk piával tompítani. A gyerekek kicsik, de nem hülyék. Pontosan látják, hogy anya az igazival szemben mindig az Alakreform családtagjaival érzi igazán jól magát, apa pedig anyával meg a tompítóval.
Hát, ezek jegyében további jó élvezkedést kívánok Önöknek, Tisztelt Mintaszülők!
(Forrás: Norbi Update facebook oldala)
Kedves Blogbarátaim!
Lehet, hogy maradnak ebben a posztban hibák, de nem fogom javítani utólagosan, mert inkább megpróbálom beemelni azt a videót, ami a tompítani szerető szülőket ábrázolja! Még ha ez egy összecsapott gondolatfüzér is, ha nem szégyellitek, osszátok meg, hogy ennek az arcpirító történetnek minél több tanúja legyen, köszönöm!