Kénytelen vagyok a blog olvasóközönsége előtt megkövetni drága Rékámat, mivel jó ideig kételkedtem abban, hogy a szerelmi élete valóban olyan színes-e, mint azt a facebookon általa közzétett beszámolókból sejtetni szándékozta. Tallózván az önéletrajzi ihletésű interjúiban egészen más kép alakult ki bennem, és be kellett látnom, hogy drága Rékám egy cseppet sem túlzott. A kagylóhéjból kifeslő, született aphroditéi hajlamokkal megáldott elit prezenter és az ő Adoniszának élete vadregényesen romantikus, szenvedélyes, izgalmas. Ha hozzám hasonlóan bárki sutba dobná az előítéleteit, íme a bizonyítékok:
1.számú első randi:
1. számú történet:
Az aerobic oktató és jászberényi érdekeltségű lány gondolatai az első randi előtt:
NŐ: Mit vegyek föl?
Férfi: Megdughatom?
NŐ: Remélem, szórakoztató lesz.
Férfi: Remélem, szeret dugni.
NŐ: ummm... szexis bugyit veszek.
Férfi: Nem veszek alsó gatyát, így gyorsabban tudok vetkőzni.
NŐ: Remélem, szép háza és jó autója van.
Férfi: Remélem, segít kifizetni a fittness dvd-k legyártatását.
NŐ: Biztos meghív egy elegáns étterembe vacsorázni .
Férfi: Hova vigyem, Pizzeria vagy McDonald’s?
NŐ: Remélem, nem talál könnyűnek, hogy csak így találkozok vele.
Férfi: Kis kurva, ha csak így hajlandó találkozni velem.
NŐ: Ezt a finom parfümöt fogom használni.
Férfi: Meg kell fürdenem. Remélem nem fölöslegesen.
NŐ: Biztos udvarias lesz. Kinyitja majd az autóajtót nekem.
Férfi: Remélem, szereti az orális szexet.
NŐ: Remélem, kedves lesz, meg tud hallgatni és érteni...
Férfi: Remélem, nagy csöcse és jó segge van.
NŐ: Remélem, szeret beszélgetni érdekes témákról.
Férfi: Remélem, nem dumál sokat és jól mozog az ágyban.
NŐ: Milyen lehet az arca? Borotvált vagy borostás?
Férfi: Milyen lehet a puncija? Borotvált vagy szőrös.
NŐ: Ugyanúgy hívják, mint az ex-barátom.
Férfi: Bassza meg! Hogy is hívják?
Az 1.számú történet Rubint Réka általi elbeszélése a HOT magazin februári számából:
…Norbival akkoriban találkoztunk, amikor már mindketten kiemelkedően sikeres emberek voltunk. A külvilág csak azt láthatta, hogy ezeknek a csillagoknak a sors mindent megadott: szépséget, intelligenciát, humort, nem csupán szellemi és testi gazdagságot, hisz anyagiakban is jócskán bővelkedtünk. Azonban mindkettőnkben dolgozott a félelem, hogy a tökéletesség látszata vajon nem riasztja-e el az ideális társat, ha az szembesül a bennünk rejlő megannyi zsenialitással. Egy partin mutattak be bennünket egymásnak, ahol egy félreeső sarokban fel mertük fedni a valós énünket, ösztönösen lehullt az addig hordott álarc. Olyan váratlanul történt mindez, hogy még a régi reflexeknek engedelmeskedve elfejeltettünk telefonszámot cserélni. Néhány hét elteltével egyik órám végén megláttam Norbit, aki őszintén és egyenesen a szemembe nézett, delejesen férfias baritonján azt súgta:
-Azóta csak körülötted járnak a gondolataim. Megvárlak, amíg lezuhanyzol, és átcseréled az edzőszettedet, utána meghívlak vacsorázni a Silvanusba.
Fel sem merült bennem, hogy nemet mondjak. Mégsem a Silvanus lett az első randink színhelye, mert hirtelen elhatározás hatására a Prédikálószék felé vettük az irányt, a Vadálló-kövek érdekes sziklabirodalma vezetett bennünk arra a helyre, ahonnan Magyarország egyik legszebb kilátása tárult a szemünk elé. A lenyugvó nap arany köntöse békét árasztva suhant a vállunkra. Norbi ekkor beavatott az egyik féltett titkába, nevezetesen hogy szenvedélyesen rajong a költészetért, és tulajdonképpen ő nem az a bugris tajparaszt, akinek a felületesen ítélők gondolják. A Mensa HungarIQa régóta tárt karokkal várja, de nem szeretné, ha a bulvár bemocskolná magas intelligenciájú sorstársai gyűjtőhelyét. Elmondása szerint mindig arra vágyott, hogy megtalálja a lelke másik felét, és a közhiedelemmel ellentétben nála az sem lenne kizáró ok, ha a szíve választottja duci lenne, vagy éppen pattanásos lenne a feneke. Persze nem volt ellenére a fordulat, hogy az általa oly régóta áhított belbecs egy hozzám hasonlóan kiemelkedő szépségű lányban rejtőzik. Mi tagadás mindig is sportos, dögös lány voltam. Kéz a kézben hagytuk, hogy a nap eltűnjön a horizonton, közben kiderítettük, hogy mindketten rajongunk Elisabeth Barrett és Robert Browing szerelmes költészetéért. Még ma is átjár a borzongás, ahogy felidézem, amint Norbi férfias kisugárzást árasztva a szemembe néz...
...és a Portugál szonettekből idéz:
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz...
Ekkor ösztönösen szakadt fel a lelkemből a válasz, a lelkünk húrjai egymásnak rímeltek:
Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...
Az utolsó sorokat már együtt suttogtuk, majd szerelmes csókban forrtak össze ajkaink. Ekkor Norbi azt mondta:
-Kicsim! Tudod, hogy mi együtt majd világokat hódítunk meg, és birodalmakat építünk? Te és én, jóban-rosszban, kéz a kézben, holtodiglan-holtomiglan.
És így van ez a mai napig. Nagy ritkán, ha elszökünk a gyerekek elől éjt nappallá téve szerelmes verseket olvasunk, és felidézzük azt a csodás estét, a mi egyetlen és megismételhetetlen első randinkat.
2.számú első megismerkedés:
2.számú első randi:
2.számú történet:
Az első randizó pár gyalog megy fel a fiú első emeleti lakására. A fiú már nyitná az ajtót, amikor a jászberényi érdekeltségű lány megszólal:
- Tudod, én mindig figyelem, ki hogyan nyitja ki az ajtót. Vannak, akik gyorsan megforgatják a kulcsot, aztán hirtelen kinyitják az ajtót. Ők a szexben is ilyenek, az erőszakosságot pedig nem szeretem.
A fiú nagyot néz, de a lány folytatja:
- Aztán vannak, akik órákig keresik a kulcslyukat. Ők a tapasztalatlanok, őket sem bírom. Te hogyan szoktad kinyitni az ajtót?
A fiú büszkén:
- Elsőször is megnyálazom a kulcslyukat, a hét centis kulcsomat határozottan behelyezem, aztán hét perc múlva már vissza is zárom az ajtót...
A 2.számú történet Rubint Réka általi interpretálása a Csók és könny januári számából:
…Megbeszéltük, hogy a Robinson étteremben találkozunk, ehelyett limuzin jött értem, amely egy elit környékre szállított. Norbi akkoriban ott élt egy penthouse lakásban. Szemérmes természetű, egyszerű vidéki lány lévén vívódtam azon, hogy ilyen körülmények között elfogadhatom-e a meghívását. A szívem azt súgta ez az a bizonyos találkozás, amelyről minden nő álmodik, ha megfutamodom, a NAGY Ő visszavonhatatlanul törlődik a sorskönyvemből. Már akkor is bátran és jellemesen éltem az életemet, bíztam a becsületemben, az értékítéletemben, ezért a félelem démonai nem tarthattak vissza attól, hogy követni tudjam a lélekutamat. A recepción libériás portás fogadott, aki sejtelmesen mosolygott és a nevemen szólítva üdvözölt. Ragaszkodott ahhoz, hogy a három lift közül a legszélsőt válasszam. Amikor beléptem, a lélegzetem is elállt, rózsák mindenütt, most már elárulhatom, innen a kötődésem a lelkemet szüntelenül feltöltő virágcsodák iránt. A felvonó csak suhant, a szívem zakatolt. Az ajtó kinyílt, egy inas várt rám, kérte, hogy kövessem. Egy ékszerdobozra emlékeztető budoárba kísért, ahol a szófára készített, álomszép estélyi ruhát mintha csak nekem álmodták volna. Meseszerűen simult a testemre, az éj koromfekete királynőjének éreztem magam. Jean a teraszra invitált, majd diszkréten visszavonult. Ahogy kiléptem, megcsapott a meleg nyári esetét enyhítő hűs fuvallat. Szükségem is volt rá, mert ekkora már a torkomban dobogott a szívem. Ösztönösen egy pontra szegeztem a tekintetem, ott állt Norbi délcegen, szmokingban, vakítóan fehér mosolyát rám villantotta.
Egymás felé közelítettünk, a kezében lévő rózsaszálra csókot lehelt, majd felém nyújtotta:
-Már az ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Hallhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? Élni csak egészen Veled tudok, vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon magamat Nálad és nem küldhetem lelkemet általad átölelve a szellemek birodalmába. Ennek így kell lenni. El fogod bírni, annál is inkább, mert ismered irántadvaló hûségemet. A szívem sohasem lesz másé, soha-soha. Szerelmed a legboldogabb emberré tesz. Kicsim, leszel a hitvesem?
-Igen! Légy nyugodt! Csak létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együttélésünk célját. Légy nyugodt - szeress engem! Ma - tegnap - milyen könnyes vágy utánad - utánad - utánad. Életem – Mindenem! Igen, igen, és százszor is igen!
örökké a Tiéd
örökké az enyém
örökké a miénk
Ekkor szenvedélyesen egymásba fonódtunk, mint azok, akik nem méricskélnek illemet és erkölcsöt, hanem annak bizonyosságával lesznek egymáséi, hogy az örökkévalóság eredendő szerelmét lehozták a földre. Ikerlángokhoz méltó perzseléssel szikrázott össze pőre bőrünk. Véget nem érőnek tűnő szeretkezésben forrtunk össze, méretes bájdorongja számlálhatatlan orgazmushoz juttatott. Egy idő után azonban a földi kéj érzete felolvadt az egységben, az életünk azóta is a szűnni nem akaró tantra….
3.számú első megismerkedés:
3.számú első randi:
3.számú történet:
Az egyszeri jászberényi érdekeltségű lány élete első randijára készül, és nagyon ideges. Az édesanyja ellátja néhány tanáccsal:
- Lányom, ha nem tudod, miről beszélgessetek, van három téma, ami mindig beválik: evés, család, filozófia. A lány elmegy a randira, sétálnak a fiúval. Kezd kínos lenni a csend, ezért anyja intelmei szerint elkezdi a társalgást:
- Szereted a krumplis palacsintát?
- Nem. - feleli a fiú szűkszavúan.
"Hmmm..., ez nem jött be." - gondolja a lány.
Rövid idő múlva újabb témával próbálkozik:
- Van testvéred?
- Nincs.
- Ismét néma csend. "Francba!" - mondja magában a lány. Aztán eszébe jut, mi is volt a harmadik téma, amit az anyja javasolt.
- És...ööö... ha volna testvéred, mit gondolsz, szeretné a krumplis palacsintát?
A 3. számú történet így hangzott el a Családi lap márciusi számában a Rubint Rékával készített interjú során:
…Egyszerű, szerény jászberényi lányként kerültem fel Budapestre. Egyidejűleg folytattam jogi és közgazdasági tanulmányokat, de mindez nem jelentett számomra elég nagy kihívást. Akkor találtam meg a számomra kijelölt utat, amikor felvételt nyertem a Testnevelési Egyetemre is. Mivel mindig alázatos, állhatatos és szorgalmas lány voltam karitatív jelleggel személyi edzéseket vállaltam Béres Alexandra edzőtermében, ahol a kimagasló szakértelmemnek hála rövid idő alatt a legkeresettebb trénerek egyike lettem. Ekkortájt találkoztam Norbival, aki szerette volna, ha szerepet vállalok a soron következő kazettáján. Hamar rájött, hogy hiába kérlel, nem az vagyok, aki a reflektorfényre vágyik, sokkal inkább az, aki szürke eminenciásként, önzetlenül dolgozik azért, hogy minél több embernek képes legyen átadni a mozgás örömét. Bár Norbi akkoriban már országos ismertségnek örvendett, és a bulvár szűnni nem akaróan a nyomában loholt, ennek ellenére ugyanolyan hallgatag, derék ember volt, mint én. Hamar felismertük egymásban ezeket a meghatározó közös vonásokat, ezért megbeszéltük, hogy adunk egymásnak egy esélyt, és megnézzük, kialakulhatna-e köztünk több is, mint szimpátia. A szentendrei Határcsárdát választottuk az első randevúnk helyszínéül, egyikünk sem vágyott holmi sznob helyre, ahova várólistáról engedik be a prominens vendégeket. Miközben isteni halászlét kanalaztunk, felsejlett előttünk az egész jövő. Norbi állította, hogy nem jöhet olyan idő, amikor lemondana a puritán életszemléletéről. Felőle járhat az egész világ Porschéval és bármilyen csodajárgánnyal, ő nem vágyik egyébre, mint egy zöld Zsigára. Felemelő érzés volt tudni, hogy előttem ül egy hozzám hasonló érdeklődésű és minőségű ember, aki ragaszkodik a gyökereihez és a hagyományokhoz. Már ott annál a gyertyafénnyel bevont asztalnál megálmodtuk a jövőbeni közös otthonunkat, egy vidéki kis parasztházat, amelynek duruzsoló kemencéjének padkáján ülve a szerszámokat élező Norbi azt lesi, milyen finomság rotyog a sparhelten. Soha egy percig kétségem nem volt afelől, hogy minden szabad percemben a családomat kívánom szolgálni…
-------------------------------
Vagy mégis tévedtem volna és változatos szerelmi élet titka nem egyéb, mint a rossz memória?
Mindenki döntse el maga! Egy biztos:
Szerelem legyen, randibugyi meg térerő!
LOVE FOREVER DRÁGÁIM!
Ráadás:
(Forrás: Rubint Réka facebook oldala, netes bulvároldalak, Atina Anita, Erika Gaál és Szülcsi Napcsi képeinek inspirációja, Beethoven szerelmes levele)
