Rendhagyó jelenséggel találkoztam Réka facebook oldalán. Közzétett egy posztot Alvókák címmel, és azt kell, hogy mondjam, ez a bejegyzés üdítő kivételként hatott eddigi súlyosan terhelt facebookelőélete után. Kedves címet választott, kétséget kizáróan szimpatikus montázst készített az álommanó áldozati oltárán bemutatandó szőrös és kevésbé szőrös hálótársakból.
A poszt keretes szerkezetű szívecskékkel szondáztatja a követőket arra vonatkozóan, hogy a család mely tagjának álomszuszék segédeszköze tűnik a legkedvesebbnek.
Bravó Réka! Ezt így is lehet. Egyszerűen, közvetlenül, őszintén, mindenféle alakoskodás és képmutatás nélkül. Kivételesen elhittem, hogy te is valós érdeklődéssel fordulsz követőidhez.
Amíg viszont nem győződünk meg arról, hogy eme szimpatikus felvillanásod nem csupán véletlen-e, addig sajnos nem nyugalmazhatjuk a görbe tükrünket.
Barbara J. pár perces konzultációt folytatott a kisördöggel, amelynek hatására a szerethető bejegyzésedet csalafinta játékká változtatta. Az alvókák elsorolásakor egy szó vonatkozásában manipulációs tevékenységet folytatott. Észreveszitek a kakukktojást?
Ha már eddig ennyire érzelmes húrokat pengettünk meg, a poszt zárásaképpen is őrizzük meg ezt a hangulatot. A szeretet hangzatos szó, gyakran köszön vissza veretes igazságokban, s mint a képen látható nyelvi leleményekben is:
