Amióta a facebookon is dübörög az updateminuszegy, a rövidke szösszeneteket és a kajlaságokat többnyire a közösségi oldalra csoportosítom. Ennek ellenére bízom abban, hogy továbbra is akad a blognak egy szűkebb olvasóközönsége, amely ugyanúgy fogékony a némileg komolyabb hangvételű írásokra. Engedelmetekkel most két ilyen apropóból születő gondolatfűzért tárnék elétek.
Rubint Réka fanatikus rajongói illetve a fittladyt képmutató álszentséggel vádolók szűnni nem akaró egymásnak feszülésében ember legyen a talpán, aki képes lenne igazságot tenni. A csodálók szerint Réka két lábon járó, dobogó szív, az ellendrukkerek szerint rideg és számító némber. A dilemma eldöntésére azt javasolnám, hogy próbáljuk meg segítségül hívni a beszédes jeleket, jelen bejegyzésemben a gyermekrajzokat szeretném a fókuszba helyezni.
A most követező poszt apropóját az szolgáltatta, hogy Rubint Réka Norbikával együtt tiszteletét tette egy legókiállításon. Az erről közzétett fotó hatására sokan felkapták a fejüket, hisz az egyedül a toalettlátogatások dokumentálását mellőző szuperanya eleddig hasonló programot még nem szervezett a gyermekeinek. Kisvártatva azonban fény derült arra, hogy a Kockabirodalom felderítése távolról sem szülői figyelmességnek volt köszönhető, csupán a figyelemhajhász celebmama kapva-kapott egy újabb szereplési lehetőségen, hisz a megjelenés az Aktív kamerái előtt zajlott. Réka, a münchauseni interjúadás nagymestere felvázolta, hogy náluk rendszeres program a gyermekekkel való közös rajzolás.
Hogyan lehetne ezen közlés valóságtartalmát kívülállók számára érdemi módon, az objektivitást a leginkább szem előtt tartva megállapítani? Véleményem szerint ennek érdekében vegyünk górcső alá néhány, Schobert Lara által elkészített rajzot!...
Befejezéssül következzék egy friss alkotás, amely mind tartalmát, mind formáját, valamint az átnyújtás módját tekintve igazi kuriózumnak tekinthető...
A harmadik alkotás, Rubint Réka névnapi köszöntő rajza a celebmamit a bejárati ajtóra ragasztva fogadta. Mi motiválhat egy gyermeket, amikor ilyesmire ragadtatja magát? A helyében csak abban az esetben választanám ezt a módszert, ha bizonytalan lennék azt illetően, hogy az ünnepelt emberi időszámítás szerint egyáltalán hazaérkezik-e. Végül is mindegy! Rubint Rékának nem az számít, hogy a rideg küszöbön, vagy az otthon melegében veheti-e birtokba a figyelmességet, hanem csak az jár a fejében, miképpen tálalhatná a tényt leghatásosabban a facebookon. Ez alkalommal állítólag percekig zokogott...Hát persze, majd sebtében felszárította a könnyeit, megigazította a sminkjét, leinvitált egy fotóst, restartolt a küszöbön, és hipp-hopp már el is készült a szívbemarkolóan őszinte kép. Éppenséggel csak az a történet szépséghibája, hogy a sivár rajzok üzenetét a Réka általi csomagolás sem képes elfedni. Ha ő pedig nem lenne olyan végletesen és betegesen önimádó, akkor ezt magának kellene legelsőként észrevennie, és az ebből megfogalmazható tanulságokat levonnia.
Vegyük számba a rajzok lényegi közös jellemzőit nem elfelejtkezve arról, hogy több év termését láthatjuk!
Ha még a kezdeti alkotás nem is egyértelműsítette volna, a nagylány mostani rajza már világosan megmutatja, hogy Lara nem tehetséges. Ezzel semmi gond, de az is szembeötlő, hogy az interjú állításával szemben vélhetőleg nem is csiszolgatja túl sűrűn a kézügyességét. Egy kamaszodó kislánytól igazán több lényeglátás lenne elvárható legalább egy tulipán valósághű megjelenítését illetően. Meggyőződésem szerint egy óvodás jobban remekelne nála. A továbbiakban koncentráljunk az utolsó két rajzra, hisz azok születtek a kibontakozóban lévő egó indíttatására. Itt már sajnos tetten érhető azon számító igyekezet, hogy a rajz az édesanya tetszését elnyerje. Amíg az előbbinél jószerivel a szöveg harsogó üzenete dominál, az utóbbinál a központosított ábra minél gyorsabban igyekszik letudni és kitölteni a teret, de a kapkodásban majdnem lemarad az anyamagasztalás. Elképesztő, hogy egy gyermek ilyen irreálisan túlzó udvarlásra kényszerül annak érdekében, hogy az anyja kedvében járjon. Lehet ezen csodálkozni? Lara egészen pöttöm kora óta mást sem lát, mint hogy Rékát hódoló tömegek veszik körül. A bókok hadában pedig az győz, aki a leghangosabban licitál az imádatának bizonyításaképpen. Ha én lennék Rubint Réka lánya, és évek óta az estéim nagy részét a bébicsősszel tölteném, valamint látnám az anyám dicshimnuszokban való kéjes lubickolását, biztos hajlamos lennék azt hinni, hogy be kell szálljak a versenybe, pedig ez abnormális késztetés. Amit ezeken a rajzokon a kislány deklarál azt minden egyéb esetben pontosan egy anyának kellene a gyermekének üzennie. A szülőanyának kellene a világon mindenkinél jobban szeretnie a gyermekét, illetve adott esetben az életét adnia érte. Ha a Schobert gyerekek normális táptalajban fejődnének, akkor ösztönösen idomulnának az életkoruk diktálta szerepekhez. Nekik egyszerűen el kéne fogadniuk és élvezniük kellene a szüleik óvó törődését, persze ehhez az sem ártana, hogy ne egy magamutogató MILF legyen bejegyezve az anyakönyvi kivonatukba, illetve, hogy apaként ne egy toporzékoló, önző zsebdiktátort hozott volna nekik a gólya. Sajnos mindezekből Rubint Réka semmit nem vesz észre, pedig a gyermeki udvarlásban még felfedezhető, halvány őszinteség olyannyira halódóban van, mint a képre ragasztott szirmok. Lara még ügyel arra, hogy a legjobb szót átfirkálja nagy betűre, de jövő ilyenkor talán már ki sem szakad az iPhonja bűvköréből, ahogy az számos fotón tetten érhető, és erre a formális hízelgésre sem kerít sort.
És hogy azokat is meggyőzzem, akik a fenti sorok megfogalmazása kapcsán részrehajlással vádolnának, a személyes környezetemből Rubint Réka ellenpólusaként megidéznék egy másik anyukát a saját kislányának alkotásán keresztül.
( Luca rajza)
Ezt a rajzot egy óvodás korú csöppség készítette, akit az anyukája évek óta egyedül nevel. Igen, ő Rubint Rékával ellentétben vállaltan a gyermeke rabszolgája. Elbeszéléseiből tudom, hogy sokáig fürödni is csak úgy tudott, hogy a picinyét szemmel tartotta a kádból, mert nem volt senkije, aki akár annyi időre tehermentesítette volna. Ennek ellenére tőle soha nem hangzott el olyan kijelentés, hogy a gyermeke érzelmi biztonságát az adja, ha távol tőle durranásig fújja a LOVE FOREVER feliratú lufit. Ez az anyuka heroikus küzdelmet folytat azért, hogy az anyagi javait úgy legyen képes beosztani, a kicsi minél kevesebbet vegyen észre abból, ez mekkora teher egy olyan szülőnek, aki hiába várja az exétől érkező gyermektartást. De ez a kislány mégis lényegesen gazdagabb a tehetős szülőkkel megáldott Schobert gyerkőcöknél, mert soha ki nem apadó szeretet, figyelem és törődés alapozza meg az életének a személyiségfejlődésében legmeghatározóbb éveit. És hogy ezek mennyire nem csak üres frázisok? A rajzának alapos tanulmányozása felfedi az árnyaltan gazdag látásmódját. Tisztában van azzal, hogy a táj állatvilága milyen sokszínű. Képes felmérni azt, hogy ezek egy része szabadon él, a másikuk pedig az embert szolgálják, hozzá idomulnak. Képes meglátni a természet harmóniáját, felfedezni a lombos fa odvát. A kis tó tükrén békésen ring a kacsa, virág ékesíti. A kép minden élőlénye hasznosan illeszkedik az ÉLETBE. A kis alkotó érzékelteti, hogy felismeri az egyediségüket, mint például a csipegető kakas szép tollazata is mutatja. A képalkotása módfelett összetett, a dombok egymásba fűződnek, majd belenyúlnak a távoli határba, és együtt tűnnek el a szivárványszínű horizonton.
Jómagam ámulva figyeltem azt, ahogy ez a kislány egy fehér lapot szín és formai kavalkáddal népesít be. A gazdacsendélet elkészítésekor még ovis volt, most már első osztályba jár, a kézügyessége tehát a fenti illusztrációnál is lehengerlőbb. A szkeptikusok tehát láthatják, a 10 éves Larának komoly előnyt adtam, a hiba természetesen nem az ő készülékében van, hanem azéban, aki elfelejti beavatni abba, milyen részletekből sejlik fel az élet sokszínűsége...
Úgy gondolom, a kis Luca anyukájának senkit nem kell arról győzködnie, hogy ő szupermami, Rubint Réka pedig hiába bizonygatja, a józan értékítéletű és látásmódú embereknél labdába sem rúghat.
( Forrás: Luca rajza és Rubint Réka facebook oldalának képei - szólásszabadság rulez, RR pedig elvárja a vele szembeni őszinteséget )
